2017 július 23, vasárnap

Nyíregyháza és Vidéke VW Bogár Egyesület

Volkswagen Bogár-tulajdonosok tartottak találkozót Nyíregyházán a közelmúltban. A nem mindennapi randevúra több tucat, többnyire felújított autócsoda érkezett. A gömbölyű kiskocsik az ország számos pontjáról, sőt még Romániából is eljöttek a nem mindennapi találkozóra.

Ekkora sikerre biztosan nem számított Ferdinand Porsche, amikor a múlt század 30-as éveinek végén megtervezte a világ legnépszerűbb kisautóját, a Volkswagen Bogarat. Míg gyártották, ebből az autótípusból adták el a legtöbbet, 1938 és 2002 között több mint 21 millió darabot. Sikerét valószínűleg megfizethetőségének, formájának és a benne duruzsoló boxermotornak köszönheti. A tulajdonosok azt mondják, aki egyszer is ült egy Bogárban, netalán a sajátjának mondhatott egyet, az nem tud szabadulni attól az életérzéstől, amit a járgány kínál. A kultusz-kocsinak Nyíregyházán is számos rajongója akad. Néhány éve, amikor elkezdtek összejárni, eldöntötték, randevút szerveznek a bogarasoknak.
Sóstóra több tucat gömbölyű kiskocsi érkezett, nemcsak a megyéből és az ország más pontjairól, hanem még Nagybányáról is. A rajongók többek között láthattak gyári állapotban lévő több mint ötven éves Herbie-ket, csillogó metálfényezett családtagokat és tuningolt Bogár kabriókat is. Sőt, a járgányok között feltűnt egy 1973-as félautomata változat is. A találkozón a Bogarak mellett korabeli Volkswagen Transporterek, Karmannok is feltűntek. A rendezvény résztvevőit a belvárosban is látni lehetett. A Múzeumok Éjszakája megnyitója idején éppen a Széchenyi utcán gurultak végig.


Z. Pintye Zsolt

/Megjelent a Nyíregyházi Napló 2009. július 2.-i számában./

Az utcán feltűnve biztos, hogy mindenki felismeri formájáról, vagy a hangjáról. Vidám külseje, olcsó és praktikus üzemben tartása miatt mit sem vesztett népszerűségéből. Még a sorozatgyártás leállítása sem jelentette „kihalását”. 

A klasszikus Volkswagen Bogarak újra rajzanak. Káplár Tiborral, a Nyíregyháza és Vidéke Volkswagen Bogár Egyesület elnökével beszélgettünk.

– Klubunk 2005-ben alakult huszonöt taggal, azóta lassan, de biztosan növekszünk. Van egy állandó „kemény mag”, akik szervezik a találkozókat, bonyolítják a társaság ügyeit. Nem unatkozunk, hiszen évente körülbelül 10–12 találkozóra is sor kerül, nemcsak az országban, hanem határainkon kívül is. Jártunk többek között Erdélyben, Ukrajnában, Lengyelországban, Ausztriában, Horvátországban, Szlovákiában. Az összejöveteleken kívül ilyenkor külön kirándulásokat is szervezünk az adott ország történelmi emlékhelyeire, elsősorban amihez magyar emlékek is fűződnek. Jártunk a Vereckei-hágón lévő emlékműnél, a munkácsi várban, a segesvári ütközet emlékhelyénél, Auschwitzban.
– A hosszú kirándulásokat hogy bírják a többnyire veteránkorú autók?
– Nagyon ritka, hogy valamelyikkel gond van. Nincsenek tele elektronikával, könnyű a javításuk, pótalkatrész is van hozzájuk. A legidősebb autónkat 1957-ben gyártották, a legtöbb túrán részt vett. Olyan járművekkel vágunk neki az utaknak, amelyek felújítva, nagyon jó műszaki állapotban vannak. A többi autós is segítőkész, nem úgy néznek ránk, hogy feltartjuk a forgalmat, hanem üdvözölnek, integetnek, dudálnak nekünk. Vidám hangulat kerekedik, ha megpihenünk valahol, fényképeznek, kérdezgetnek. Szeretik az emberek ezeket a formás autókat.
– Ilyen „kisugárzása” lehet egy járműnek?
– Az időtállóság, a kortalanság jelképei is lehetnének. Egyedi formájuk, a boxermotor hangja ugyanúgy „megérinti” a fiatalabb és az idősebb korosztályt. A klub tagjai között is található a jogsiért most „küzdő” tizenéves, és nyugdíjaskorú doktor úr. Mindenki megtalálja benne azt a pluszt, ami elválaszthatatlan társsá teszi. Közel húszmilliót gyártottak belőlük, még sincs két egyforma „bogár”.
– Látszik rajtuk, hogy gondos kezekben vannak…
– Korántsem ilyen állapotban kerülnek hozzánk. Volt eset, hogy egy tagtársunk a roncstelepről hozott el egy ritkább modellt. Felújításnál a tulajdonos igényei a mérvadók. Van, aki ragaszkodik a gyári állapot helyreállításához, az utolsó csavarig eredeti alkatrészek beépítéséhez. Sokan tuningolva képzelik el Bogaruk újjászületését, akár Porsche-alkatrészekkel megspékelve. Egyedül a pénztárca szab határt az álmoknak. Több milliót is elérhet egy teljes rekonstrukció. A végeredmény viszont mindenért kárpótol.
– Nyíregyházán mikor láthatunk „csodabogarakat”?
– Június 19–21-e között Sóstón tartjuk a jubileumi, ötödik nemzetközi találkozónkat. Főleg a környező országokból várunk résztvevőket. Romániában nagybányai és bukaresti klubbal vannak nagyon jó kapcsolataink. Évtizedekkel ezelőtt gyakori autó volt a Volkswagen náluk, aztán idővel kikoptak a forgalomból. Mostanában kerülnek elő és újítják fel őket eredeti állapotukban. A találkozókon sok új dolgot megtudunk egymástól a felújítás és karbantartás terén. Ezen kívül vetélkedők, legek versenye, autó-szépségverseny, koncert szerepel a programban. A kommunikációval sincs gond, egyik idősebb, fanatikus tagtársunk – aki állatorvosként dolgozik – „bármilyen nyelven” kapcsolatot tud teremteni, fő szószólója a klubunknak. Egy-egy ilyen nemzetközi találkozón rengeteg az érdeklődő, egyre több fiatalt „fertőz meg” az az életérzés, melyet ezek az autók nyújtanak. Számunkra a legnagyobb öröm, mikor egy fesztivál során látványosan felvonulunk a város utcáin, és az embereket sikerül – ha csak öt percre is – jobb kedvre deríteni. Tagtársaimmal időt és fáradságot nem sajnálva azon dolgozunk, hogy ne merüljön feledésbe az autógyártás történetének egyik legsikeresebb alkotása.


Soltész Attila

/Megjelent a Nyíregyházi Napló 2009. május 28.-i számában./